Ő szívembe lopta halk szavát, ha látom kedves mosolyát,
Úgy érzem, táncol a világ, s minden oly szép,
Ő egy újabb álom tükre tán, a bánat borús hajnalán,
Amikor gondok törnek rám, s köröttem minden oly sötét.

Ő jelenti mindazt, ami jó, miatta születik a szó,
Örökös boldogság, hogy itt van énvelem,
Ő a dal, mit suttognak a fák, a csend, a meghitt éjszakák,
Számomra több, mint a világ, a mindenem.

Ő, ki mindig olyan boldog és vidám, nekem is ad majd jókedvet talán,
Hisz el nem hagyom én őt soha már, ő csak velem élvezi az életet,
Valóra válik majd a képzelet, bárhol is legyen, szívem rátalál.

Ő a fény a dombok oldalán, az élet legszebb titka tán,
Az erős, kézzel írott szó a pont után,
Ő szívembe lopta mosolyát, s én lesem, várom a szavát,
Nélküle üres a jövő, számomra nincsen más, csak Ő.