minden múlandó, változik, mi az ami örök lehet. fura, hogy valami nem működik. és valami nagyon is. nem tudok valami értelmeset írni-mondani, közölni...mostanába egyre többször érzem úgy, hogy mindenki és bárki másnak jobb ha nem kommunikál velem és nem vagyunk kapcsolatba, tudom, hogy mit akarok csak valahogy nem tudok hova lépni, vagyis lépek, de olyan mintha megbillennék 1 kövön állva a patak közepén és nem tudom hova tovább, húzom még, valahova ugrok ami talán jó talán nem, vagy esek egyet és kitudja megint mikor mászom ki a mederből. nem tudom mi a jó mi a rossz, csak hogy félek a következőtől, mert rossz lehet...

folytköv....

 remélem eltudjátok képzelni milyen illúzióromboló mikor thrillert nézel erre az utcán megszólal a fagyisautó zenéje - "nyalni a fagylaltot, a mézes madzag elfogyott, nyalni csak úgy lehet, ha élvezzük az életet...nyalni a fagylaltot" *ummm