oyan rosszat álmodtam amit senkinek sem kívánok, nem emléxem pontosan minden részletre, arra igen hogy sírtam és fájt a szívem, valami értékveszteség lehetett benne, meg mintha elveszítettem volna akiket szeretek, Szepikét, a barátaimat, vagy olyan mintha sosem szerettek volna...elfelejtettem.talán jobb is így. arra ijedtem fel, hogy azt kiáltom "hazugság!" - nem tudom mi történhetett már az álmomban, de nagyon nyomasztó volt, oyan mintha senkire sem számíthatnék és nem is lenne senki aki szeret ¤ habár kitudja...érzékeny pillanataimban ha nincs más, akkor a párnámat ölelgetem-szorítgatom, de most nem találtam. elvoltam veszve mint 1 kisfiú a nagyvilágban. zúgott minden a fejemben, ordibálások és mindenféle oyan ami ráébreszt h aligha vagyok fontos. érdekes mégis kíváncsi vagyok picit, h mi lehetett az álmomban ami ennyire felkavart* de most kicsit megnyugodtam a "nem vagy egyedül"-re : ) 

-----------------------------------------------------------------------------------------

eszembe jutott...este 23:36. villámcsapásként ért a gondolat amit álmodtam. (most ez tökre úgy hangzott így visszaolvasva, mint valami komoly könyv szövege) - 2.x ijedtem meg a saját gondolatvilágomtól ma, attól h elveszítem ami számomra a legfontosabb, mindenki maga dönti el, vagy legalábbis látszatilag önmagad dönt mindenki afelöl h mi neki a LEGFONTOSABB.