Amikor tudod, hogy nem jön, mégis várod,

Amikor tudod, hogy kár volt az egész, mégse bánod

Amikor meglátod, s hevesebben dobog a szíved,

Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed,

Amikor várod hogy újra eljöjjön a pillanat,

Amikor várod, hogy ismét oda adhasd neki magad,

Amikor várod hangját és szavait,

Amikor naponta felidézed magadban az együtt töltött órák emlékeit,

Amikor néznéd a mosolyát és két szemét,

Amikor vágysz arra, hogy feléd nyújtsa két kezét,

Amikor nem bírod már, hiszen kavarognak benned a szavak,

Amikor közeledben van, és alig bírod türtőztetni magad,

Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,

Amikor elhiszed, hogy mikor együtt voltatok, ő is megőrült érted,

Amikor megijedsz, mert rossz lesz nélküle élned,

Amikor újra aludnál és ébrednél mellette,

Amikor jó lenne, ha újra veled lenne.

Amikor már önmagaddal harcolsz ellene,

Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,

Amikor döntesz, hogy miért is ne? Hiszen egyszer élsz.

Amikor világossá válik, bármily rossz, ez még is jó neked,

Amikor tudod, hogy TILOS, de mégis újra és újra megteszed,

Akkor vedd tudomásul, hiába is tagadod, igenis SZERETED!