Szeressetek, vagy nevessetek mindegy, csak érezzem, hogy létezem, nektek, most itt vagyok
de meddig, senki sem tudja, használjuk ki az időt, míg tehetjük és váltsuk valóra, mindazt amit belsőnk sugall, gyerünk mindenki, nyomás a falóra, jáccunk úgy mint még soha, ne érdekeljen ki szeme lát és ki hangja ordít ránk, ha ennyi az ő boldogsága, tegye csak bele a kamuládába, mi pedig élvezzük ki úgy, mint mikor a kedvencünk csupán a babapiskóta és az anyukánk mosolya.
