meddig lehet szükségünk valakire, egy másik személyre, akihez húzunk, vonzódunk és szeretünk. valahol ez meg van határozva vagy csak úgy jön. amígy meg nem unjuk egymást? vagy mikor jön valami új, legyen az - kapcsolat, - szerelem, - hóbort?

régebben néztem 1 olyan animét (nem röhög! - én szerettem és teccik), nevezetesen Full Metal Alchemist - melynek az volt a fő mondanivalója, hogy...                                            "Az ember nem juthat semmihez anélkül, hogy adnia ne keljen valamit cserébe. Amit megszerzünk, azzal valami egyenértékűt elveszítünk. Ez az Egyenértékűség elve. Az alkímia legfőbb alapszabálya.
(Akkoriban még őszintén ezt tartottuk a világ első és egyetlen igazságának.) "

és ez szerintem elgondolkodtató, nem vagyok japán fan, de tudnak azért bölcsességeket, amiket rendre be is tesznek a kis animékbe is, ez lehet h csak 1 "mese" , de van benne igazság, ilyen világot élünk, adnunk kell és feladnunk valamit cserébe, hogy valami újat nyerjünk, elérjünk.                    most így belegondolva, azon járatom az agyam, hogy ha jön egy szerelem, az általában lecseréli a régit, legalábbis elfedi, nálam is így volt - de mi van a barátokkal, azzal a személlyel aki nem is barát de nem is szerelem, mégis kicsit mindkettő, a lelkipajtikkal mi van, vagyis mi lesz ilyenkor?. önzőség lenne ha ugyanúgy keresnénk egymást, és ugyanúgy vonzódnánk egymáshoz, vagy csak én hozzá, zaklatás-zargatás-ingerelés ha ugyanúgy csinálnék mindent, minden ölelést, bújást ugyanúgy élnénk át? ~ ez fontos dolog nekem, remélem Neki* is. De erről még nem esett szó azthiszem köztünk, de úgyérzem el kell diskurálnunk felette.                                                                                Szeretném boldognak látni, de ha lehetséges, nem olyan áron hogy elveszítem, bár megfogadtam hogy minden áron boldoggá szeretném tenni, ha utoljára vagy a kezdetnek ez kell hogy nélkülem legyen boldog, olyan áron h elveszítem, hát legyen, de inkább ne. mérhetetlenül fájna, és hiányozna. igaz, akkor is hiányzik mikor nem vagyunk együtt, de a tudat h tilos, hogy lássam, hogy együtt legyünk, elviselhetetlen lenne. Szeretem, teljesen, önzetlenül és kérlelhetetlenül.

oyan mintha egy Baba, párna vagy állatka vagy valami oyan dolog lenne ami nélkül nem tudsz aludni, forgolódsz, a szemed csukva, de nem vagy nyugodt amíg szorosan magadhoz nem öleled, csak olyankor válik nyugodtá az álmom.