mi történik körülöttem, mindenütt, nemértem komolyan, a lány akivel mindenfélét beszéltünk együtt, most nem tudom mivan, ennyit ér?  mondok valamit és utána rögtön letaszított vagyok, nem éri meg egyenesnek és őszintének lenni, mindig a "jófiúk" halnak meg korábban. A Lány, aki oyan fontos, most.áh.nem hiszem el komolyan, most még kiírni sem tudom, nem szól semmit, megint én vagyok a szemét a G...?!!!  vagy mi van...mikor elég, és mikor sok, van e határ a kettő között. nemtudom.hogy mit mondhatok,mit érezhetek,zárjam magam kalitkába,h senki se lásson.senkivel se kerüljek kapcsolatba.és akkor talán békésebb lesz minden.néha eszembejut,hogy bár csak ne lennék,de úgy hogy senkinek az emlékei között,vágyaiban ne szerepelnék.semmi.mindent elrontok.(persze vannak azért akik segítenek benne..).Hiányzik. - csak akkor látjuk az igazán fontos dolgokat mikor nincsenek, és vágyakozunk rá, csak akkor válik igazán nagy értékké valami ha nem a miénk, még nem, vagy már nem a miénk.bár talán nem is volt, csak akkor épp úgy éreztük.de amúgy mind egyek vagyunk és mindenki mindenkié, még ha a világ és a szabályaink ezt eltusolják és felülírják.akkor is.néha lennék csak 1 Valakié,máskor átadnám magam az egésznek, a létnek.nemtim melyik lenne a jobb,talán az amitől többen lennének boldogok, vagy az amelyik nagyobb boldogságot ad.Hiányziik nagyon

a szív fáj, sorban áll, beválthatná már amit ígért, de inkább muzsikál, mint a hős, aki cincér is, nem tudja mit hoz még a tél a nyár után...csalódások halmozva, de sosem tudhatjuk mi az utolsó, még ha hozzánk mostoha. nem tudhatjuk mikor búcsúzunk, s többé már soha.